Szabó Lőrinc nyomában - 1. rész: A nyom

Már nem emlékszem pontosan melyik évben volt, amikor legelőször elhatároztuk, hogy megkeressük Haflingban azt a hotelt, ahol Szabó Lőrinc annak idején megszállt, de arra emlékszem, hogy nagyon csalódott voltam, amiért nem sikerült.

Mászkáltunk fent a faluban, volt vagy 40 fok árnyékban, aztán hazamentünk. Láttunk szép dolgokat, láttunk született haflingi paripákat, de nem mondhatnám, hogy feldobott a hely. Haflingot kipipáltuk: itt is jártunk, szép volt, jó volt, de nem jövünk többet.

Akkoriban rettenetesen utáltam Trolliában lenni. Utáltam a hegyeket, utáltam az itteni jólétet, utáltam a trollokat (na jó, ez azóta sem változott olyan sokat), utáltam mindent. Rettenetes honvágyam volt (most is az van). Aztán idővel rájöttem, hogy változtatnom kell. Ki kell hoznom a helyből a legtöbbet, amit csak tudok, mert nekem itt és most abból kell töltekeznem, ami körülvesz.

Az elkövetkezendő években párszor még eszembe jutott, hogy jó lenne megkeresni az emléktáblát, de ennyiben meg is állt a történet.

Aztán tavaly futás közben...

   
Ugyan, mikor máskor? Tavaly egyfolytában futottam... tisztára, mint Forrest Gump)

...amikor éppen a futócimboráimhoz igyekeztem a kedvenc kis hegyemre, akkor a szomszéd hegyoldalban felfedeztem azt a bizonyos nyomot.

Csalóka a kép. A két hely messze van egymástól,
Az "x" és az "y" tengely mentén egyaránt.

Hát nem cukik?

Jesszusom, csak nem ez AZ a hely?! Tuti ez AZ! Én hülye! Hét évig éltünk Meranban és én hét évig erre a hegyre és ezekre az épületekre bámultam fel minden áldott nap a hálószobánk ablakából! Na várjunk csak, ez is Hafling lenne? Az kell, hogy legyen... végül is... talán a széle... na ennek utánajárok!

Hát utánajártam még tavaly. De hogy!

Túrázzak már egy jót - gondoltam - és nekivágtam a hegynek. Botok nélkül, fényképezőgéppel. Elindultam a futóútvonalamon felfelé. "Rendes" út csak a futócimborákig visz fel, ott vége.

Idáig vezet az út.
Bal oldalon látszik egy erdészeti sorompó,
térkép szerint ott kezdődik a turistaút, ami Haflingba visz.

A Greiterhof... Na, erről most mit mondjak? Nem túl bizalomgerjesztő a hely. Szépen bemész, iszol egy ásványvizet, teszel egy kétbetűs kitérőt, majd kérsz egy kis útbaigazítást.

Mondanom sem kell, nem voltam túlöltözve... terepcipő, térdig érő kompressziós zokni, rövidnadrág, puncsfagyi színű felső, kék futómellény...

A kép a nap végén készült. Itt már a rikító sárga karmelegítő is előkerült.
A papagáj hozzám képest ;)
De terepen jobb, ha látszódik az ember, pláne vadász-szezonban.

Beléptem a krimó udvarára és köszöntem illedelmesen. A kerti asztaloknál ültek páran, a benti pultot is támasztotta néhány hegyi masszív. Szóval én köszönök, ezek meg? Épphogy a kocsmáros vakkantott felém, miközben úgy bámulnak rám, mintha abban a pillanatban készülnének átváltozni vérfarkasokká, hogy nekem rontsanak és kiszívják az összes vérem.

Ez az übercukiság is ott lakik... ha még meg nem ették.
Ő volt a legkedvesebb.

Nem mondom, hogy nem éreztem kellemetlenül magam. Megittam a vizet, majd lányos zavaromban még azt is elfelejtettem, hogy pisilni kellett volna. Nem baj, majd kiizzadom. Gyors útbaigazítás kértem a kocsmárostól aztán go!

Ó, jó lesz ez!

 Elkezdtem a felfelé kapaszkodást.

Itt még minden rendben volt.

Ejha, ez friss?

Hol vannak azok a túrabotok? Ja, hogy el sem hoztam őket?
Pedig most nagyon jól jönne.

Csak érjek már fel!

Itt már egészen biztos voltam benne, hogy nincs vissza, csak előre.
Tuti lezúgnék a köveken.

Az erdő nagyon szép volt, a hegyoldal nagyon meredek.

És még mindig csak felfelé.

Meran felől 4 alagúton keresztül vezet a műút.
Az erdei ösvény pedig az egyik alagút bejárata felett halad.

Na, ezért tévedek el én Trolliában folyton.
Minden út Meranba vezet.

Nézzük csak meg közelebbről!

Úgy látszik mások is hasonló cipőben járnak...

Értitek? A közvetlen út Meran felé velünk szembe halad,
de ahonnét én jöttem az is Meranba visz... 1h 40' alatt?
Hát nem tudom.

St. Kathrein csak 5 perc ezen az úton, jó lesz az nekem!

Mondanom sem kell, nem 5 percig tartott nekem az út.
Majdnem sikerült ez a kép ;)

Azt hittem, már sosem érek fel a hegyre és sosem érek ki az erdőből.

Jó valahova megérkezni.

Itt értem ki az erdőből.

Bal oldalon.

Jobb oldalon.

Előttem.

Nem akartam hinni a szememnek :) Jó nyomon indultam el és az utam oda vezetett, ahová szerettem volna, hogy vezessen.

Szabó Lőrinc nyomában - Előszó

2013-ban írtam egy bejegyzést arról, hogy Szabó Lőrinc, a költő kétszer is járt Trolliában.

1924. júliusában egyedül, majd 1925. augusztusában feleségével töltött el a környéken pár napot. Ennek kapcsán 2009-ben egy magyar delegáció három nyelvű emléktáblát helyezett el annak a hotelnek a bejárata mellett, ahol Szabó Lőrinc 1924-ben megszállt.

Én párszor már nekiindultam, hogy felkeresem azokat a helyeket, amelyeket a költő az utazásairól szóló beszámolóiban, egyes verseiben valamint feleségének írt leveleiben említ, de próbálkozásaim nem voltak túl eredményesek, ezért jegeltem is a dolgot, egészen 2015. októberéig, amikor egy "véletlen" megérzésnek köszönhetően jó nyomon indultam el, s végül az út végén megleltem, amit kerestem.

Ennek annyira megörültem, hogy minden bátorságomat összeszedve írtam egy e-mailt Kabdebó Lóránt professor emeritus úrnak, a Szabó Lőrinc Kutatóhely vezetőjének, amelyben beszámoltam neki arról, hogy sikerült megtalálnom azokat a helyszíneket, amelyeket ők a 2009-es emléktábla avatás alkalmával sajnálatos módon nem találtak meg.

Válaszul egy nagyon kedves e-mailt kaptam, mely alapján biztosan tudom, hogy ennek a felfedezésnek a professor emeritus úr is ugyanúgy örül, mint én. Nagyon nagy boldogság ez nekem! :)

Ezt követően végeztem még egy cseppnyi kutatómunkát, hogy minden letisztuljon, majd vártam, hogy elérkezzen július közepe, mert szerettem volna az év ugyanazon szakában felkeresni azokat a helyeket, ahol Szabó Lőrinc pontosan 92 évvel korábban megfordult.

Egy számomra különösen kedves, időutazásos barangolásra szeretnélek elhívni Benneteket. Nem megyünk messzire, csak ide a szomszéd faluba, Haflingba, 1240 méter fölé.

Kedvcsinálóként egy kis videó:

Az ácsok átadták a terepet

Azaz csak részben, na de ne szaladjunk ennyire előre.

Az ácsok tavasszal végeztek a leghúzósabb feladatukkal: a boronafalak rendbetételével. Hihetetlen munkát végeztek. Minden egyes gerendát kivettek, átnéztek, Cserélték, faragták, pótolták, ha kellett. Nagyon szép munkát végeztek.

Szerintem már így is nagyon kis pofás lett :)

 Kiszedték a konyha és az előszoba közötti falat. :)

 

Egy szép ácsolat foglalja majd keretbe az itt tátongó űrt.
A fehér falakkal nagyon jól fog kinézni.

Örülök, hogy így döntöttünk, nekem tetszik. Ideális méretű "lakókonyha" lesz belőle. Végre mindennek lesz helye. Én már látom a fehér falakat, az ácsolt keretet, az új kéményt és a központi tűzhelykazánunkat - alias sparheltet - is... a konyhabútort még nem teljesen, mert ezzel kapcsolatban még nem tisztult le minden.

Elkészült az új födém a leendő lakókonyhában és a leendő fürdőszobánkban. Ezekben a helyiségekben az idők során nagyon sok minden rakódott rá a gerendákra, a deszkákra :( Abból a faanyagból az életben nem lett volna minőségi födémünk, ezért menniük kellett.

Nagyon jó illat járja át a házat :)

Az eredeti terv az volt, hogy mindkét szobában meghagyjuk a régi födémet, de az új födém látványa kicsit átírta a korábbi terveimet. Hiába, ha valami tetszik, akkor az nagyon tetszik.

Az uram legnagyobb örömére ;) Az ezzel kapcsolatos párbeszédünkből csak egy mondatot ragadnék ki:

"Jól van, lehet új födém ott is, de akkor majd TE (ez lennék én) felhívod a Győzőt és megmondod neki, hogy mit akarsz... marha jó, hogy akkor jut eszedbe, amikor a brigád már levonult..."

meg még egyet:

"Én (ez lennék én) aztán föl nem hívom! Az milyen égő már, hogy az asszony szervezi le a munkát?! Tök izzó! Jól van, akkor maradjon a régi! Majd becsukom a szememet és nem látom... alvás közben amúgy is csukva van a szemem :P"

Hát nem egyszerű dolog a házfelújítás :) Csak erős idegzetűeknek és stabil érzelmi háttérrel rendelkező pároknak ajánlom. Tud valaki arra vonatkozóan statisztikai adatot mondani, hogy egy év alatt hány párkapcsolat megy tönkre építkezés miatt?

Hé,éh,hé! Ne kezdjen ám el károgni senki! Nálunk ez nem opció, csak eszembe jutott! ;)

A nagyobbik szobában marad a régi, de a kisebbikben kicseréltetjük a födémet. Persze ennek a döntésnek pénzbeli és időbeli hozadéka is van, de mivel egyébként is lassan haladunk, ezen már igazán nem múlik semmi sem.

Hát így történt, hogy az ácsok (részben) átadták a kőműveseknek a terepet, akik az alapozással fogják folytatni a munkát és persze lesz csövezés, kéményépítés, szigetelés... a kérdés már csak az, hogy mikor? ;)

EB 2016

Elöljáróban csak annyit: tudom, hogy Magyarországon mindenki ért a focihoz - én nem.

VB-t, EB-t mindig néztem, de a magyar foci az valahogy nagyon nem érdekelt, mert nem értettem, hogy a külföldi csapatokban játszó és egyben a nemzeti válogatottunkba beválogatott játékosok miért nem hozzák a kinti formájukat, ha magyar színekben játszanak?

Ekkoriban én még Szalai Ádám kifakadásáról és annak okairól semmit sem tudtam. Mondom, nem érdekelt a magyar foci.

Szóval 2013 őszén Szalai Ádám kifakadt - hozzátenném, szerintem joggal. Igaza volt. Majd 2014 őszén jött Dárdai Pál és minden megváltozott.

Dárdai és csapata tette a dolgát. Ők néhány hónap alatt elérték azt, amit előtte évtizedeken át senkinek sem sikerült elérnie: a srácok végre elkezdtek hinni önmagukban. Dárdai pedig teljesítette azt, amit ígért, majd távozott.

Aztán jött Bernd Storck és Andreas Möller és jött az EB és jöttek a fiúk és játszottak és győztek.

Igen, győztek, hiszen ők (és velük együtt mi vagyunk) ennek az Európa Bajnokságnak a legnagyobb nyertesei. Ugyan kit érdekel Portugália, ugyan kit érdekel Christiano Ronaldo és úgy egyáltalán: kit érdekel Európa???

Ezek a srácok valahányszor csak pályára léptek, készek voltak meghalni egymásért és értünk, mindannyiunkért - határon innen és túl... s mi mindannyian boldogan velük haltunk volna, ha kell.

Én legalábbis így éltem meg itt Trolliában - szürke mackónadrágban a tévé előtt őrjöngve - a 2016-os EB-t.

Az egyik legmeghatóbb pillanat ezen az EB-n szerintem az volt, amikor az osztrák-magyar meccsen az egyik fiunk (azt hiszem Kádár Tamás) a földön feküdt :( mire az egyik osztrák odament hozzá és elkezdett arcoskodni... erre a mi fiaink egy emberként ugrottak oda és védték meg a társukat. Komolyan mondom, nekem még a szemem is könnybe lábadt.

A mi csapatunk játszotta a legszebb focit ezen az EB-n. Lehet, hogy elfogult vagyok, de így van ez jól. :)

Ahogyan a szemtelenül fiatal Nagy Ádám táncolt a labdával, ahogyan Kleinheisler László küzdött, ahogyan Kádár Tamás védekezett, ahogyan Király Gábor a kapuban vetődött és védett, ahogyan Szalai Ádám bevarrta az első gólt az osztrákok ellen, majd egyből a közönséghez rohant, ahogyan Dzsudzsák Balázs szabadból gólt lőtt, ahogyan Gera Zoli bebombázta a labdát, és a többiek is mind-mind, egytől-egyig szenzációsak voltak.

Ezek a srácok megmutatták, hogy a magyar foci él és ahogy a közönség szurkolt... ó Istenem, de szép volt az egész!

Na jó, a Soho Party az régen is iszonyat gáz volt és most is az!!!

NA DE A LÉNYEG:

ÉS CSAK EZ SZÁMÍT!!!

Köszönjük az élményt, köszönjük az érzést!

Sok sikert a világbajnoksághoz, Bajnokok!

*******

Ezt is vissza fogom dátumozni.

Kb. még 2-3bejegyzés és lassan utolérem magam :)

Gyertek az Őrségbe!!! Már csak 1 hónap és újra Hétrétország!!!

Egy hónap múlva kezdődik a 15. Hétrétország köztivál, az Őrség legnagyobb kulturális rendezvénye.

Augusztus 12-21. között rendezik a Hétrétország köztivált az Őrségben. A 15. alkalommal megrendezett eseményen fellép Palya Bea, Szabó Balázs Bandája, Ferenczi Gyuri és a Rackajam, Beck Zoli, valamint a Müller Péter Sziámi AndFriends.

A két hétvégén keresztül tartó rendezvénysorozaton augusztus 13-án Müller Péter AndFriends Leonard Cohen estje lesz hallható, augusztus 14-én koncertet ad Palya Bea, aki a Tovább Nő albumával érkezik az Őrségbe.

Augusztus 15-én fellép a magyar népzene, a rock, a pop és a funk határvidékein mozgó Szabó Balázs Bandája.

Szabó Balázs Bandája

 Augusztus 17-én Beck Zoli, a 30Y frontembere ad szerzői estet.

Beck Zoli

 Augusztus 18-án Berecz András ének- és mesemondó lép színpadra.

Berecz András

 Augusztus 19-én Ferenczi Gyuri és a Rackajam zenél.

Ferenczi György és a Rackajam

Augusztus 20-án pedig a Drummolót és Tóth Viktor szaxofonost hallgathatjuk meg. A köztivált Szirtes Edina Mókus, Fassang László és Szokolay Dongó Balázs közös koncertje zárja augusztus 21-én.

Táncház is lesz :)

Ahogy az elmúlt években, várhatóan idén is a Nyitott Porták rendezvénysorozat lesz a Hétrétország egyik fő látványossága, amelyen az érdeklődők az Őrségre jellemző vidéki udvarházakat látogathatnak meg; beléphetnek a kézművesek műhelyeibe, képzőművészek műtermeibe, ahol őrségi ételkülönlegességekkel, valamint az állattartók, gazdálkodók napi munkájával ismerkedhetnek meg.

A Nyitott Porták nagyjából 30 kilométeres körön belül találhatók, így a köztivállátogató napközben saját túraútvonalakat találhat ki magának, majd estére visszatérve Őriszentpéterre, a Malom Látogatóközpontban koncertek, művészeti programok, filmvetítések várják.

A Hétrét filmklub az elmúlt évek legsikeresebb magyar filmjeiből válogat: látható lesz a Liza, a rókatündér, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, a Szerdai gyerek és az Utóélet.

A köztivállal kapcsolatban további információ a Hétrétország honlapján, illetve facebook oldalán található.

Fotó: Simon Attila

A második terepfutó versenyem

2016. július 2., Futapest - Köveskál terepfutás 15,5 km

Nagy nehezen sikerült összehoznom, hogy akkor kapjak szabit, amikor ez a verseny lesz.

Tavaly a 30-as csajok között a 3. helyen végeztem, abszolútban a 6. lettem. Nem nagy szám, hiszen ez nem egy hatalmas nagy derbi, de nekem mégis sokat jelentett, mert ezelőtt még soha életemben nem álltam dobogón és nagyon meg kellett küzdenem azért a bronzéremért a meleggel és önmagammal is.

A verseny előtti napokban viszont elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán el merjek-e indulni rajta. Nem tudtam normálisan edzeni rá, meg különben is ki az a hülye, aki délután 2-kor, 40 fokban nekiáll futni?

Hát például én.

Az uram meggyőzött, hogy ne mondjam le, mert olyan keveset tudok itthon futkosni és ha kihagyom, utána úgyis meg fogom bánni. Meg különben is olyan jó hangulata van annak a versenynek. Tényleg, tisztára, mint egy időutazás. Tök retro.

Idén rövidnadrágot választottam, gondoltam talán barnulok egy kicsit :)

 Magasan járt a Nap, árnyékom szinte alig volt.

A célom ugyanaz volt, mint az összes eddigi versenyen: NE TÉVEDJEK EL és ESÉS NÉLKÜL tudjak végigmenni.

Rajt előtt kerestem a tavalyi futótársaimat, akikhez útközben odacsapódtam és akikkel együtt futottunk be a célba, de nem láttam őket. :(
 
A pálya ugyanazon a nyomvonalon haladt, mint tavaly. Annyi különbség volt csak, hogy nemcsak szalagoztak, hanem a "neccesebb" helyeken az erdőben nyilat festettek fel a földre, hogy ne tévedjünk el. Na várjatok csak, nem ismertek ti még engem! - gondoltam magamban ;).

Idén négy frissítőpont állt a rendelkezésünkre. Én fél liter izót vittem magammal meg Enervit cukorkát a biztonság kedvéért. Megfogadtam, hogy minden egyes frissítőpontnál meg fogok állni inni pár korty vizet, a maradékot pedig ráöntöm a fejemre, hogy ne kapjak hőgutát.

A rajtot a lehető legmelegebb időpontra tűzték ki. Kis késéssel ugyan, de sikeresen elindulnunk. Se rajtkapu se semmi... csak öt, négy, három, kettő, egy, rajt!

Az órámat én természetesen most is elfelejtettem elindítani időben, szegénynek még arra sem volt ideje, hogy megtalálja a GPS-jelet. Ebből kifolyólag volt némi zavar a távolságmérésem során. Legközelebb erre jobban kell figyelnem.

ITT futottunk.

Nehéz volt. A levegő majdnem 40 fokos, a pulzusom elszaladt... 180?! Ó, te jó ég! Többször bele kellett sétálnom, nyűglődtem nagyon. 8 kilométer körül komolyan elgondolkodtam rajta, hogy hagyom az egészet a fenébe... de aztán valahogy összeraktam magam fejben és onnantól kezdve tudtam, hogy végigcsinálom ha törik, ha szakad.


A verseny legjobb pillanata:

Amikor valahol az erdőben az út széléről egy idősebb (nagyapám lehetne) rendező-futótárs felém kiáltott, hogy:

- Gyere leány, jó lesz ez!
- Én nem tudom, de tavaly valahogy könnyebb volt az egész!
- Hát persze, hiszen egy évvel fiatalabb voltál :) 

És tényleg! Mennyire igaza volt! Öregszem :) Annyira kellett ezen mosolyognom. Komolyan mondom, plusz energiát adott nekem :)


 A verseny legrosszabb pillanata:

Amikor egy srác nem engedett el maga mellett, pedig gyorsabb voltam nála.

Egy lánnyal futott együtt. Megelőztek. Én nem csinálok ebből gondot, ha valaki akar, akkor hadd menjen. Őket is elengedtem. Nem voltak gyorsabbak, mint én, mögöttük futottam sokáig, aztán azt éreztem, hogy menne ez nekem jobban is.

Pont egy olyan részen voltunk, ahol az autók által kitaposott ösvényt két oldalról nyakig érő gaz szegélyezte, csalánnal megspékelve. Futni csak középen lehetett úgy ahogy, kétoldalt hatalmas, gazzal benőtt kátyúk voltak.

A csaj futott elől, a srác mögötte én meg hátul. A kedves fiú belassított, a lány nem, és egyre távolabb került tőlünk. Gondolom ez volt a taktikájuk.

Én meg ott lihegtem a kedves fiú nyakában, de az nem húzódott volna arrébb a világ összes kincséért sem, pedig egyértelmű volt, hogy ki akarom kerülni őt. Végül leelőztem és magam mögött hagytam mindkettőjüket...de nem értem mi szükség az ilyen viselkedésre.


Az utolsó frissítő pontnál azt mondta a rendező-futótárs, hogy szerinte, ha így folytatom, dobogóra állhatok ma.

Tényleg?

A cél felé :)

"Asszem megvan a harmadik hely :)"

És tényleg meglett. 01:40:46. Nem estem el, nem tévedtem el. 3 helyet és kb. 5 percet javítottam a tavalyi időmön. Nem gondoltam volna. Végig úgy éreztem, rosszabbul ment, mint tavaly.

Mindez idén a női abszolút 3. helyhez lett elég, ami egyben a korosztályos 3. helyet is jelentette.

Az eredményhirdetést nem várta meg mindenki. A női abszolút 2. és a férfi abszolút 1. helyezett hiányzik a képről... engem pedig a szpíkerúr átkeresztelt Editre :)

Az érmem :)

Lehikém és a nyereménysajtok :)

Ez a szépség pedig a köveskáli kisgólya :)
A verseny előtti napon is Köveskálon jártunk.
Anyukáját/apukáját láttuk élelmet keresni a falu határában.
Tudtuk, hogy valahol fiókának is kell lennie.
Még aznap meg is találtuk:)

ITT látható egy videó a versenyről.