"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. május 31., kedd

A Himfai Parkerdő és a tó

Már előző este elhatároztuk, hogy a következő napon gyalogosan fedezzük majd fel leendő otthonunk környékét. Fő úti célunk másnapra - a maráckai birtokot leszámítva persze - a Himfai Parkerdőben található, mesterségesen kialakított Himfai-tó volt.

Jó korán keltünk és egy kiadós „berkipanziós” reggeli után Körmendről busszal mentünk le Iváncra, mert a Körjegyzőségen akadt egy kis dolgunk a telekkel kapcsolatosan, amit szerencsére hamar letudtunk és így végre igaziból is elkezdődhetett a nap.

Már kora reggel éreztük, hogy aznap bizony egy hamisítatlan nyári napban lesz részünk. És így is lett. Szikrázó napsütésben gyalogoltunk át Iváncról Maráckára. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány autó haladt el aznap mellettünk… és milyen nagyon-nagyon jó, hogy így van ez. Csak ámultunk és bámultunk, olyan szép volt minden. Igyekeztünk minél több kis képet, élményt, hangot és illatot bevésni az emlékezetünkbe.

Ha Ivánc felől, északi irányból közelítjük meg Maráckát, akkor a falu határa előtt pár kilométerre, egy baloldalon lévő kis erdei bekötőútnál kell letérni az országútról. Ha jól figyelünk, akkor az út szélén árválkodó, nem igazán szembetűnő, kopottas, megfakult, öregecske kis fatábla megmutatja, merre is kell mennünk a Himfai parkerdő felé.
"Ezt, a messzi földön kedvelt pihenőhelyet 1974-ben alakította ki a Szombathelyi Fakombinát. Borókát, lucfenyőt, ciprusokat, tuját telepítettek az őshonos tölgyesek és bükkösök közé. Gépkocsival csak a kiépített parkolóig szabad behajtani, onnan kezdve, tessék, lehet sétálni…
A Vasi Hegyhát egykoron piacra is termelő szőlőkultúrája e tájon a századforduló idején lehanyatlott, de termő gyümölcsfákat még olyan helyeken is találunk, ahol a hajdani házcsoport helyén már csak egy kőkereszt árválkodik.
Az északi Magyar-középhegységet jól ismerők számára talán meglepő, hogy itt 200 méter körüli tengerszint feletti magasságban is árnyas bükkösben járhatnak, hiszen ott többnyire csak 5-600 méter körül élnek e szép, ezüstös törzsű fák. A kiegyenlítettebb, csapadékosabb éghajlat hatására átrendeződik a növényzet és a bükkösök lehúzódnak az alacsony dombokra is."

(Rockenbauer Pál: … és még egymillió lépés I.: A nyugati határszélen c. filmjéből)
Úton Ivánc és Felsőmarác között
A parkerdőbe vezető, murvás erdei bekötőút
A Himfai-tó
A pihenőház felé
Az erdőt járva
„Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.”

(Wass Albert)
Egyik kedvenc fotós témám:a gomba!
Körömnyi nagyságú erdőlakó
 A parkerdő 92 hektáron terül el, a tó a maga 12 hektárnyi vízfelületével Vas megye első számú horgász versenypályája. (Bővebb horgászinfo: itt és itt.)

A tó és az erdő közkedveltségét ottjártunkkor sajnos (vagy inkább hál' Istennek) nem tapasztaltuk. A tó partját éppen rendbe tévő maráckai traktoroson és rajtunk kívül csak egy osztrák öreget volt ott, aki nemzetét meg nem hazudtolva hozta a specifikus jelleget: a tóba csörgedező forrás mellett táborozott le a kocsijával (tehát azt nem a kijelölt parkolóban hagyta, mert pár száz métert gyalogolni a kocsitól a horgászhelyig, pakkokal azt ugye nem lehet). Irdatlan nagyságú dióverő horgászbottal próbálkozott éppen, nem igazán tudom mit fogni… mivel a szükség úgy hozta, letolta a sliccét és premier plánban belevizelt a tóba torkolló kis forrásba… Köszönjük a halak nevében is!

Keresd a békákat! ... 2 egyed bújt el a képen

2011. május 27., péntek

Szabadság

Idén június 6-tól 10-ig leszünk szabadságon, 5 teljes nap... - Elképzelni sem tudom, mi lesz jövő nyáron, ha esetleg elkezdjük a munkálatokat a telken... de egyelőre inkább nem is izgatom magam ezen, mert ez még nagyon arrébb van -.

Még jó, hogy idén nem terveztük, hogy hazamegyünk... 2 nap menne el az utazással, maradna 3, ami nagyjából nem elég semmire... pláne saját kocsi nélkül... meg Lehelkét sem akarjuk felesleges stresszhelyzeteknek kitenni... Így idén inkább maradunk Trolliában.
Szépen el is terveztük, hogy ezt a rengeteg szabadidőt hogyan töltjük majd el: horgászunk, megnézzük újra Veronát, bringázunk és túrázunk, talán még egyet horgászunk... és uzsgyi, már el is telt az 5 nap. Remélhetőleg az égiek sem húzzák keresztül a terveinket.

Tavaly nagyon jól éreztük magunkat mind a hárman otthon - az Őrségben, Körmenden és tágabb környéken.
Lehikéről külön dokumentumfilmet kellene forgatni... olyan aranyos, tiszta extázisban telik a nyaralása első napja... annyira tudja, hogy nem otthon és nem is itthon vagyunk, hanem valahol egészen máshol. Szabályosan imád a körmendi Berki Panzióban lakni. Mindent megszagol, össze-vissza jár a kis orra (amit úgy szeretek), a feje meg föl-le, jobbra-balra. Felfedező körutakat csinál, nézelődik az ablakban ülve, állva, feküdve. Bemászik mindenhová... kétség nem fér hozzá, nagyon szeret nyaralni.

Lehelke a Berki Panzióban nagyon figyel
Felfedező körút a folyosón
Egyik kedvenc relax-odúja
Másik kedvenc relax-odúja
Tavaly jó nagyokat kirándultunk, szikrázó nyári napsütésben...  az Őrségi Vásárban jól le is égtünk mindketten. A karomon még a mai napig meglátszik a nap ereje és a tavalyi nyár.

Őrségi lombok alatt

2011. május 23., hétfő

Már az újság is megírta

Őriszentpéter: idén is megrendezik a Virágzás Napjait 

Minden jó, ha a vége jó: akár így is illethetnénk azt a friss információt, miszerint a korábban elterjedt hírekkel ellentétben nem maradnak el az őriszentpéteri teleházi fő programok. Így aztán nem kell nélkülöznünk a Virágzás Napjai kulturális programot, vagy a Hétrétország fesztivált sem.

2011. május. 23. hétfő | Szerző: Kozma Gábor

A korábbi hírek még arról szóltak, hogy anyagi nehézségek, például az utófinanszírozás labilitása, a pályázati lehetőségek beszűkülése miatt elmaradhatnak az  évek óta sikeres nagyrendezvények.
Tény, hogy a Sülyi Péter vezette Teleház, az idei télen először, takarékoskodás miatt "alvó üzemmódba" kapcsolt. Csak az alapfeladatokat látta el. Az igazgató, aki az Őri Alapítvány Kuratóriumának elnöke, még korábban azt nyilatkozta: számolni kell a válsággal. Mert bár a fesztiválok látogatottsága nem csökkent, de ez az ingyenes programokra vonatkoztatható.
Sülyi Péter hétfőn jó hírt közölt: nem maradnak el a nagy programok. Minden ellenkező híresztelés dacára a Virágzás nem marad el.
Miből is támadt az első Virágzás Napjai? A semmiből, termékeny semmiből. Égből hullott magocska lehetett, ami ide pottyant és gyökeret eresztett. Nem kényeztették. Nem volt hozzá hírverés, se nyomulás, se támogatás. Ez a 18 év alatt jószerivel így maradt mondta, majd így folytatta: Aki így-úgy részt vett benne, annak nem kellett magyarázni: az volt, és maradt, aminek indult: emberi találkozó a művészetek fényénél. Nem tudom, mi tesz jobbat egy virágnak, ha elmennek mellette, vagy ha ajnározva körbenyalják? A 18. Virágzás Napjait a virágzás ifjú barátainak ajánlom, a színház most házhoz jön fogalmazott.
Június 10-13 között 8 különböző műfajú, ifjaknak szóló színházi előadást láthatnak Őriszentpéteren a Pajtaszínházban, a Játékszínben, vagy a Malomban. Választhatják Bartók zenéjét, vagy Rutkai Borit, s a vonósnégyest az új magyarföldi Fatemplomban. Fellép Hobó, aki a Pilinszky versek dalnoka lesz, vagy Krulik Zoltán, aki Petri György megzenésítője. A Pünkösd hétfő a malom udvaron a családi programoké.
- Nem tudom, mi lesz 15 év múlva az Őrségben. Talán fényes, jó világ. Minden esetre azt a néhány utcakövet, amit a szépből faragtak, most ide lerakjuk – nyilatkozta Sülyi Péter.
(forrás: vasnepe.hu)

2011. május 18., szerda

Marácka

Marácka nagyon szép kis falu, nekünk a legszebb. Legelőször 2010 elején jártunk ott. Tél volt és nagyon hideg. A Fő utcán, a buszmegálló felé ballagtunk éppen, amikor valami különös dologra figyeltünk fel. Hosszú idők óta nem volt részünk ilyen élményben.

Aki szokott erdőt járni az tudja, milyen az erdő hangja, a csend hangja, amikor az ember és a gépek által gerjesztett zajok megszűnnek létezni. Nagyon szeretem, amikor rám telepedik ez a fajta csend.
Csak álltunk, füleltünk és szinte hangtalanul kérdeztük a másiktól "Te is hallod ezt?" Olyan végtelen békesség vett körül ott bennünket... csak mi voltunk és Marácka. Még az sem zavart, hogy mire a busz megérkezett, már rendesen átfagytak a tagjaim.

Fájó szívvel indult a busz velünk Őriszentpéter felé. Ahogy elértük Marácka határát, a rádióban az egyik kedvenc Quimby dalom sorai csendültek fel, a Csík zenekar előadásában.


"Most múlik pontosan
engedem hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem

látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
magamat ringatom
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován
egy táltos szív remeg a konyhakésben
talpam alatt sár és ingovány

azóta szüntelen
őt látom mindenhol
meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

most múlik pontosan,
engedem hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem."

Csak az ezt követő nyáron láttuk újra kedves kis falunkat, amikor az egész zöldben és virágokba borulva pompázott. Olyan gyönyörű volt minden. Még a mi gazzal benőtt, elvadult kis telkünk, a rajta árválkodó romos kúttal is szinte csak úgy virult. Minden életre kelt. Akkor még nehezebb szívvel hagytuk ott Maráckát, mert tudtuk, hogy nagyon sok időnek kell eltelnie, amíg újra ott lehetünk.
Ennek lassan egy éve és nekünk rettenetesen hiányzik a falu...


2011. május 13., péntek

Az idei első horgászatunk

A héten nagy kegyben volt részünk, kaptunk két összefüggő szabadnapot. Jó gyorsan el is döntöttük, hogy az első napot horgászással töltjük, a másodikon pedig csak pihenni fogunk.
Előző nap már össze is készítettünk mindent, hogy másnap a 8.16-os vonattal útnak indulhassunk kedvenc trolliai horgásztavunk felé. A reggeli indulással megcsúsztunk... miattam... meg egy kicsit Lehi miatt is. A kisasszony ugyanis úgy döntött, hogy ő bizony már nem alszik tovább, így 5.16-kor ébresztett. Hatalmas futást rendezett az amúgy nem túl nagy lakásban.

Kisangyal
Kisangyalom hajnali futásai nagyjából így néznek ki:
Lehelke felveszi a legáramvonalasabb formáját: hátralapítja a füleit, félrecsapja a farkincáját aztán pedig lendületből nekifut a bejárati ajtónak, fordulásból ellöki magát az ajtótól a hátsó lábaival, keresztülvágtázik az előszobán, a nappalin egészen be a hálószoba végéig. Ezt követően megfordul, kirohan a macskavárához, elkezdi izomból tépni és felugrik a legtetejére. Majd gondol egy nagyot és megtámadja a szőnyeget; maga alá gyűri, rácsimpaszkodik és úgy tapossa a hátsó kis lábaival, mint egy mókuskereket... Szép, hangos kis ébresztő ez.

A korai ébresztőnek az lett a következménye, hogy egy "kicsit" még visszafeküdtem... Csupán egy órácskával csúsztunk meg.

Legkedvesebb helyünk Trolliában: Spondinig
A horgásztó 880 méter magasan fekszik, 2000-3000 méter magas hegyek ölelésében. Ebben a magasságban kicsit hűvösebb van, de a későbbi indulásnak köszönhetően mire odaértünk a levegő felmelegedett és a fű is felszáradt. Szép kis horgászós nap kerekedett ki ebből a keddből. Hét ágra sütött a nap és kapások is akadtak szép számmal - annak ellenére, hogy a halak még most éledeznek a hibernációjukból... hiába, a tó vize mély és még hideg.

Az idei év első hala ez a kicsi compó
Az egyik kedvenc halam: a ponty
Pergetéssel fogott pisztráng
Nekem a spiccbotos horgászat a kedvencem. Fogtam már spiccbottal keszeget, kárászt, pontyot, gardát, de még süllőt is. Sokan lenézik ezt a fajta horgászatot, én mégis nagyon szeretem, mert szerintem a halaknak ennél a módszernél van a legnagyobb esélyük arra, hogy ne fogják ki őket... Kicsit ellentmondásos ugyan, de nincs mit tenni, lányból vagyok :).

Megszállott spiccbotos létemre most mégis kipróbáltam a pergetést is. Eddig eléggé vonakodtam tőle... ennek leginkább az volt az oka, hogy annak idején kislabdadobásból nem voltam valami hatalmas tehetség. Dobáltam párat és magamhoz mérten meglepően jól ment. Olyannyira, hogy majdnem sikerült is kifognom egy pisztrángot. Már csak pár méter választotta el a parttól, de annyira ficánkolt, hogy a végén mégis sikerült megmenekülnie, ledobta magát a wobblerről.

Mi nem a halért, hanem a horgászatért horgászunk. Ha egy mód van rá, nem ölünk meg egyetlen halat sem, hanem visszaengedjük őket. Most mégis el kellett hoznunk egy pisztrángot. Olyan szerencsétlenül akadt meg benne a wobbler... a szeménél jött ki mindhárom horog... nem tudtuk őt megmenteni. Végig kellett néznem, amint egy határozott, fejre mért ütés kioltotta az életét.
Szegény kis pára, másnap miután megnéztük a Tüskevár összest, őt ettük meg vacsorára.

2011. május 5., csütörtök

A jövő autója az Őrségből érkezik

Amikor tavaly nyáron Őriszentpéteren nézelődtünk, a Teleház udvarában nem tudtuk nem észrevenni az ott parkoló fa autót.


A facsoda nem véletlenül került oda, a Teleház akkor éppen Kovács Gábor építészmérnök faautó kiállításának adott otthont.


Nem szorosan, de valahol egy kicsit mégis ehhez kapcsolódik, hogy van Őriszentpéteren egy alternatív erőforrásokat és járműveket fejlesztő, nem mindennapi vállalkozás. Az Antro Csoport által megálmodott és kifejlesztett elektromos kisautót a 2010-es év 50 legjobb találmányai közé választotta a Time magazin.




Remélem, ennek a magyar fejlesztők által megálmodott, magyar kisautónak sikerül legyőznie minden akadályt és az Őrség szívéből kiindulva, idővel meghódítja majd az egész világot.

2011. május 2., hétfő

Igen, mégiscsak lesz!

Amikor február végén olvastam, hogy bezár a Teleház és valószínűleg elmaradnak az általuk szervezett őrségi programok, mert nem jut rájuk elég közpénz... hát mit mondjak, nagyon elszomorodtam. Főleg, mert politikai platformokon abban az időszakban csak úgy röpködtek - és teszik ezt azóta is - a milliók meg milliárdok jobbra meg balra... de a mi hazánkban kultúrára, értékre bezzeg ennek ellenére sem jut soha elég.

Ám úgy tűnik, mégiscsak vannak csodák, hiszen a Szervezőknek sikerült elintézniük a lehetetlent: lesz Hétrétország és lesznek Virágzás napjai is.

18. alkalommal:
2011. június 10-13.

10. alkalommal:
2011. augusztus 13-21.

És ez olyan nagyon jó!!!

Őrségi Teleház
 

Design by Amanda @ Blogger Buster