"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. február 27., vasárnap

Hullócsillag

Tegnap este hét óra előtt egy fényesen ragyogó hullócsillag suhant át a csillagos égbolton. Eszméletlenül hosszú, széles, aranyszínű fénycsóvával hullott alá, mígnem végleg eltűnt a szemünk elöl. Még a nyári égbolton sem láttam soha ilyen szépet, ennyire fényeset, ennyire közelit… nemhogy februárban. Olyan hihetetlen volt.
„S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre.”
(Wass Albert)
A Naptól ezer-százezer csillagászati egység távolságban található a gömb alakú Oort-felhő, ami egyesek szerint százmillió, mások szerint százmilliárd üstököst tartalmazhat. (1 csillagászati egység = a Föld és Nap átlagos távolsága =150 millió km.) Ebben a felhőben maradt fenn a Naprendszer legősibb anyaga. Az Oort-felhő anyaga egyre fogy, a becslések szerint eredeti tömegének már a felét elveszítette.
Az Oort-felhőből származnak a hosszú keringési idejű üstökösök, amelyek valószínűleg akkor jöttek létre, amikor a később Naprendszerré összeálló anyag még gömb alakú volt. Ezekre az üstökösökre többféle sors vár. Egyes üstökösök a nagy égitestek hatására az Oort-felhő belső tartományából kikerülhetnek a távolabbi, gömbalakú külső tartományba, vagy akár végleg el is távozhatnak onnan. Más üstökösöket pedig a közelben elhaladó csillagok gravitációs hatása a Naprendszer belső tartományaiba űz, ez utóbbiakat tudjuk közelebbről megfigyelni.

A Naprendszer belső tartományaiba kényszerült üstökösök a melegebb környezetben átalakulnak. Az üstökösök a Nap közelében járva jelentős anyagmennyiséget veszítenek. Az üstökös szilárd magjából, az üstökösmagból kiszabadul a por és a jéggé fagyott anyagok párologni kezdenek. Ebből keletkezik az üstökös látványos csóvája, a kóma és ebből származnak a parányi porszemcsék, a meteoridok. A néhány kilométer méretű üstökösmag mögött százezer kilométerekre is elnyúló csóva alakul ki.
Az üstökösök pályáját a Naprendszer testjei módosítják. A pályától függően mindössze néhányszor vagy néhány százszor keringenek a Nap körül, végül a Napba zuhannak, vagy valamelyik bolygóba, holdba csapódnak be. A valamelyik bolygó vagy hold vonzásába került üstökös a közeledés során darabokra szakadhat, eléghet a légkörben vagy becsapódva hatalmas krátert hoz létre, jelentős pusztítást idézve elő.

A meteorid kisbolygónál kisebb szilárd anyagdarabka a Naprendszerben. Ha a meteorid hullócsillagként elég a légkörben, akkor meteorról beszélünk. A földfelszínre leérő testek pedig a meteoritok.

Augusztus és november közepén a Föld egy-egy meteorfelhőn halad keresztül. A nyári üstököszáport a Perseidák okozták, a novemberit pedig a Leonidák. A nevüket csóvájuk irányáról kapták, Ha képzeletben visszafelé meghosszabbítjuk a meteor fénycsíkokat, akkor azok egyazon irányba mutatnak: az augusztusi raj a Perseus csillagkép felé, az őszi pedig a Leo (Oroszlán) csillagkép irányába.
Az augusztusi Perseidák a Swift-Turtle üstökösből származnak. Az üstökös körülbelül 120 év alatt végez egy keringést a Nap körül. Legutóbb 2001-ben találkozott a Föld a meteorraj legsűrűbb, a legszebb látványt produkáló részével. A következő „hullócsillag” dömpingre 2122-ben várható. A néphagyomány úgy tartja, hogy az augusztusi hullócsillagok Szent Lőrinc könnyei. Lőrinc 258. augusztus 10-én szenvedett vértanúhalált Rómában, kivégzése egybeesett a látványos meteorraj feltűnésével.
A novemberi Leonidák a Tempel-Tuttle üstökösből származnak. Ennek keringési ideje 33 év, ezért a novemberi Leonida meteorok gyakorisága is 33 évenként mutat maximumot. Legutóbb 1999 volt ilyen év. A 33 évenkénti maximumok erőssége változó, mert minden keringésnél változik kissé a porfelhő pályája, hat rá a bolygók tömegvonzása. A változó pálya miatt a Föld nem mindig találkozik a meteorraj legsűrűbb részével.

A legtöbb meteor már a 80 kilométeres magasság elérése előtt elég. A Föld légkörbe naponta 40 millió meteor csapódik be, a Földre naponta 20 tonna kozmikus anyag érkezik, döntő hányada mikroszkopikus porszemcsék alakjában. Egyes becslések szerint évente 500 darab meteorit éri el a felszínt, melyek mérete jellemzően egy üveggolyó és egy kosárlabda nagysága közé esik. De ezek közül alig 5-6 példányt találnak meg és válik ismertté a tudósok számára. Kevés olyan meteorit van, amely elég nagy ahhoz, hogy becsapódási krátert hozzon létre. Ehelyett szabadesésben érkeznek a felszínre és legfeljebb egy kis lyukat ütnek. Viszont a lezuhanó meteoritok már okoztak kárt vagyontárgyakban, állatállományban, sőt emberben is.

Az első magyar üstökösleírás:



2011. február 24., csütörtök

Dr. Varga Tibor előadássorozata a Szent Koronáról

"A hagyomány szerint Krisztus születése után 1030-at írtak. A német császár tengernyi népességgel indult Boldogasszony országa ellen. Annyi volt a német katona, mint a fűszál a Lajta rétségein. Szent István király lovagokkal, vitézekkel, püspökökkel és papokkal együtt, kik elkísérték a csatába, nem tette ki tizedrészét sem az ellenségnek. A Lajta partján, az ország határszélén találkoztak össze a seregek. A magyar vezérek mielőtt a csatára sor került volna tanácskozásra gyűltek össze. Egyszer csak azt vették észre, hogy a király nincsen közöttük. Keresték, kutatták, de nem találták sehol. Már az egész tábor érte kiáltozott, amikor az egyik vitéz meglátta a nyitott ajtón keresztül, hogy Szent István a közelben lévő Szent Anna-kápolnában térdre borulva buzgón imádkozik. A vitézek is leszállottak a lovukról és térdre hullott az egész sereg. És amint így elcsendesedtek a legmélyebb imádságban, a kápolna fölött nagy fényesség támadt, és a vezérek meg a főpapok látták, hogy két fehér angyal lebeg a kápolna fölött és tartják kezükben a magyar Szent Koronát. Úgy fénylett, úgy vakított, mint maga a fölkelő nap. Az isteni jel után az ütközetben a magyarok győzedelmeskedtek."
(Dr. Varga Tibor: Angyal adta korona)
Azt hiszem a tegnap este az idei tél egyik leghidegebb estéje volt, legalábbis én nagyon fáztam. Nagyjából fél órával kezdés előtt értünk a közösségi házhoz és kicsit el is bizonytalanodtunk, hogy jó helyen járunk-e, hiszen rajtunk kívül senki sem várakozott a nagyteremnél. Pedig rengeteg ember mászkált ott aznap, pont mobil tüdőszűrést tartottak. De úgy tűnik a Szent Korona nem érinti meg az emberek lelkét. Úgy 10 perccel öt előtt érkezett egy "kisebb tömeg" és lassan elkezdtek szállingózni az emberek. Kb. 15-en próbáltunk nem megfagyni a hatalmas beltéri magasságú, építészeti csodaszámba menő, soha fel nem fűtött előadóteremben. Képtelenség volt a másfél órás előadás alatt belehelni azt a teret, vacogtunk rendesen.

Dr. Varga Tibor titulusát tekintve jogtörténész., de igazából sokkal több annál.  Fel nem tudom fogni, hogy valaki hogyan tud szert tenni ilyen eszméletlenül nagy tudásra. Úgy dobálózik a nevekkel és évszámokkal, történésekkel, hogy az ember csak kapkodni tudja a fejét. Egyszerűen hallani kell! Siralmas, hogy egy megyében, a megyeszékhelytől kb. 20 kilométernyire összesen 15 embert érdekel egy ilyen előadás.  Ez a nagyfokú érdektelenség lassan megöl mindent? Szerintem egy magára valamit is adó történelemtanárnak diákostul ott lett volna a helye...

Olyan dolgokról volt szó, amit az iskolákban nem tanítanak, amit a tankönyvekből kihagynak, amiről a hétköznapokban nem beszélünk, és amiről a televízióban is csak nagy ritkán vagy leginkább sohasem esik szó.
Sajnos az Alkotmány kérdéskörét ez alkalommal nem érintette, mert erről az előző hónapban megtartott előadásán már beszélt, viszont a Kormány által kiküldendő kérdőív és a gyermekek után járó plusz szavazat kérdését azért ő sem tudta szó nélkül hagyni. Véleménye hálaistennek csak megerősített abban, amit erről az egészről gondolok.

  

2011. február 18., péntek

Wass Albert

"Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök."
(Wass Albert)

2004, 2009 és 2010 után idén negyedik alkalommal rendezik meg a 25 órás maratoni felolvasói estet a Kárpát-medencén innen és túl. Miamitól Csíksomlyóig számos helyszínen adóznak így az 1998. februárjában elhunyt, méltatlanul mellőzött író emléke előtt. Aki olvasott már Wass Alberttől akár csak egy sort is, annak nem lehet kétsége afelől,  hogy Wass Albertnek igenis helye van a magyar szépirodalom nagyjai között.

Szomorú, de sajnos nagyon sokan vannak, akik még a nevét sem hallották. Vajon jól van ez így?


2011. február 15., kedd

Rönkhúzás


Az elkövetkezendő hetekben nem csak Őriszentpéteren lesz rönkhúzás. Számos őrségi és az Őrséghez közeli településen lesz hasonló farsangi vigasság. Sőt, országszerte temetjük a telet, remélem eredményesen. Bár a téli időjárás egyelőre még makacsul tartja magát, ennek ellenére vitathatatlanul közeledik a  tavasz.

A farsang vízkereszt (január 6.) napjával kezdődik és húshagyókeddig tart, ami  a húsvét időpontjához és az azt megelőző böjthöz kötődik. Húsvét pedig mozgó egyházi ünnepünk, időpontja a Hold járásától függ. Húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni vasárnapra esik, amit a böjt előz meg. A böjt hamvazószerdával kezdődik, az ezt megelőző nap a húshagyókedd, ami egyben a farsang utolsó napja is. Ebben az évben ez március 8., ami azért is örvendetes nekünk, mert így kicsit tovább lehetünk itthon, mivel húsvét is később lesz. :)

A farsang jellegzetessége az évszázadokra visszanyúló jelmezes, álarcos alakoskodás. A karácsonyi ünnepkör elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a városokban, falvakban. Annak idején a királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak. Magyarország talán leglátványosabb és leghíresebb farsangi alakoskodása a mohácsi busójárás.

De természetesen a nyugati országszélnek és így az Őrségnek is megvan a maga farsangi vigadalma: a húshagyókeddhez kapcsolódó rönkhúzás.

Régi időkre nyúlik vissza ennek a népszokásnak a története. A farsangi időszak hagyományosan nemcsak a különféle bálok, de a menyegzők időszaka is volt, mivel az ezt követő böjt ideje alatt, a húsvét elmúltáig nem volt erre lehetőség. Ha a farsang idején mégsem volt lakodalom a faluban, akkor álesküvőt tartottak, mondván: ha nincs igazi lakodalom, tréfáljuk meg a fiatalokat és tartsunk maskaralakodalmat!  Ennek fő jellegzetessége a rönkhúzás volt. Annak idején a rönkhúzással szerették volna megszégyeníteni, megbüntetni a gyámoltalan fiatalságot amiért nem tudtak megházasodni, férjhez menni.

A népszokás jegyei és szereplői hasonlatosak az igazi lakodalomhoz, itt is van menyasszony, vőlegény, koszorús lányok, vőfélyek, kisbíró, pap, ministránsok, püspök, cigányasszonyok, krampuszok, örömszülők, násznép. Az egész mulatság a cigányok hívogatásával veszi kezdetét. A rönköt erős férfiak hozzák be az erdőről és szekérre teszik, a lányok pedig színes szalagokkal díszítik. Ez lesz az ifjú pár hintója. A hintót a vőfélyek és a koszorús lányok húzzák végig a falun, a kisbíró és az egyházi méltóságok külön lovas hintón vezetik a tömeget, akik a menyasszony házához érkeznek kikérni az arát. A szépségéről, gazdagságáról nevezetes menyasszonyt - akit rendhagyó módon  nem más, mint egy női ruhába bújtatott legény - a szülei a boldogság útjára indítják. Az ifjú pár a rönkön ülve fogadhatja a falu utcáin végig gurulva az emberek csodálatát. A cigányok, krampuszok közben kéregetnek a pár javára, csujjogatókat kiabálva azoknak, akik a házukban maradnak. A faluban végighaladva a tömeg meg - megáll, ilyenkor a kisbíró bemutatja a házasulandókat és kihirdeti az elmúlt év eseményeit, közben elér a nászmenet az esketés helyszínére, ez általában a falu központjába, ahol a püspök összeadja az együgyű párt. Az esküvő után árverezésre kerül a rönk és kezdetét veszi a menyasszonytánc, ahol a falu népe megtáncoltathatja az ifjú asszonyt, majd kezdetét veszi a lakodalom… mindez persze sok-sok tréfával, farsangi fánkkal és őrségi pálinkával fűszerezve.

2011. február 13., vasárnap

Megtaláltam!

Kora reggel azzal az érzéssel keltem, hogy ma rá fogok találni az interneten arra a restaurátorra, akit keresünk már egy ideje. És mi történt? Tényleg rátaláltam a Duna Tv archívumában. Meg is néztük újra a vele készült riportot. Végre! - gondoltam magamban - Ő lesz a megoldás, a rokka meg a ládák is megmenekültek. Majd szépen felújíttatjuk vele és csak gyönyörködünk bennük, hogy milyen szépek is lettek.

A sikeres keresgélésen felbuzdulva (vagy valami belső hangtól vezérelve) elkezdtem tovább kutakodni, mert érdekelt volna, hogyan dolgozik, milyen munkái voltak ezelőtt. Beírtam a nevét a keresőbe, ki is dobott jó pár találatot. Engem pedig újra zsákutcába vezetett a média kettős arca. Az egyik oldalon ott vannak a gyönyörűen felújított antik bútorok, lépcsők, korlátok hetedhét országon innen és túlról is… a másik oldalon pedig az elégedetlenkedők, az el nem végzett vagy éppen kontár munka, lenyúlt pénz, nem teljesített szerződés, ki nem fizetett alkalmazottak, becsmérlések… és természetesen a politikától sem mentesen: kisebbség - többség, baloldal - jobboldal kontraszt. Hát sosem lesz ennek vége?

A média felkap egy divatos témát, egy sorsot, egy embert, egy jó sztorit… arra viszont sem igényük, sem kapacitásuk nincsen, hogy az adott téma valóságtartalmának utána is nézzenek.

Én meg itt vagyok totálisan összekeveredve, mert nem tudom mi az, ami igaz.

2011. február 6., vasárnap

Téli Tihany 20/15/10


Egész éjjel alig bírtam aludni, annyira vártam már a reggelt. Mintha az égiek megérezték volna, hogy 2011. február 5-én egy csudajó kis nap veszi kezdetét, hiszen hihetetlenül enyhe reggellel ajándékoztak meg bennünket. A 06.44-es busszal mentünk át Balatonfüredre. Amikor odaértünk, a pályaudvaron már várakozott néhány bakancsos, hátizsákos ember… csak nem szintén a Téli Tihany? Lassan berobogott a Tihanyba induló busz is Veszprémből, ami nem kis meglepetésünkre szépen tele volt már akkor, amikor beállt a megállóba. Jó volt látni, milyen sok embert tud megmozgatni egy ilyen rendezvény, ami viszont kicsit elszomorított az az, hogy az utasok átlagéletkora valahol 50 és 60 között lehetett… kevés a család, kevés a fiatal, kevés a gyerek… Valahol menet közben nagyon eltolódtak és eltorzultak az értékek… A természetet járni? A szabad levegőn? Na, köszi, azt aztán nem! A négy fal között gubbasztani, a valóvilágot és társait nézni meg a westbalkáni helyeken nyomulni? Ja, kérem, azt aztán igen... Nagy kár, nem tudják, mit hagynak ki!

8 óra körül értünk az általános iskolához, ahol a rajt/cél volt. Nem nagyon vagyok jó becslésben, de szerintem több száz ember várakozott a nevezésre… nekünk a 409-es és a 410-es rajtszám jutott, ebből gondolom, hogy már kora reggel sem voltunk kevesen :) A hozzáértő szervezésnek köszönhetően viszont ennek ellenére sem volt fennakadás a rajtnál.

Szóval nekivágtunk a 20 km-es túrának. Sokszor voltunk már Tihanyban, ott van az egyik kedvenc horgászhelyünk is, meg ismerünk ott sok szép helyet, kedves kis házat, utcarészletet, de ilyen mélységig ezelőtt még soha nem jártuk be a félszigetet. A rajttól a célig összesen 9 ellenőrzőpontot érintettünk, ahol barátságos arcok, egy-két kedves szó, tea, forralt bor, péksüti, édesség, gyümölcs, csodaszép panoráma és természeti kincsek egyvelege várt ránk.

Elindultunk...
Az erdő felé
Az erdő az Átjáró-barlangnál
Úton
Külső-tó
Itt még sohasem jártunk
Van aki a jégen, van aki a földön jár
A befagyott Balaton Sajkodnál a Csúcs-hegyről
A tél áldozata :(
A befagyott Balaton az Akasztó dombról
Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam mindent lefényképezni, amit szerettem volna. Láttunk két őzikét, akik olyan gyorsan robogtak át ellőttünk az erdei úton, hogy hangyányi esélyem sem volt lefotózni őket. Néha meg annyira feltorlódtak az emberek a keskeny kis ösvényeken, hogy egyszerűen képtelenség lett volna megállni kattintgatni. Így az Akasztó-domb és a Kálvária közötti szakasz  (pl. a Barátlakások vagy a forrás) fényképezése sajnos kimaradt, de majd bepótoljuk nemsokára a családi album számára azt is.

Az utolsó ellenőrző ponthoz vezető utolsó lépések
Kálvária
A befagyott Balaton az Echonál
Golgota
Tihanyi Apátság
A cél
Emléklapok, kitűző, hűtőmágnes :)
A jól megérdemelt paprikás krumpli kenyérrel
Nincs is arra szó, hogy milyen jól éreztük magunkat egész nap. Vagy százszor hangzottak el a nap folyamán a következő szavak: „ …de jó, hogy eljöttünk… milyen kár, hogy tavaly nem voltunk itt… de szuper… hű, ez milyen szép… ...egyszerűen hihetetlen... úgy örülök, hogy nem maradtunk otthon… még jó, hogy nem Pestre mentünk a Mangalica Fesztiválra (pedig terveztük)… …de jó lenne jövőre is megcsinálni… „

Voltam már régebben más teljesítménytúrán is, de ilyen hihetetlenül jó szervezésűn még sohasem. El tudom képzelni, mennyi energia, milyen rengeteg sok munka állhat emögött a teljesítménytúra mögött. Most olvastam, hogy összesen 1284 ember nevezett: a 20 km-esen 654, a 15 km-esen 255, a 10 km-esen 375 fő vett részt. Rekordgyanús :)

Jó, hogy vannak még lelkes, elhivatott emberek, akik képesek megszervezni és összehangolni egy ilyen napot. Ezúton is hálás köszönet ezért a gyönyörűségesen szép napért a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesületnek!
 

Design by Amanda @ Blogger Buster